Építészet és tartószerkezet
Az 1998-as világkiállításra megépült Portugál Nemzeti Pavilon nemcsak Lisszabon, de Álvaro Siza egyik legikonikusabb épülete is. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy tervezésében a tartószerkezet problematikának volt hatalmas szerepe, melyet Cecil Balmond mérnökre bíztak. Mi lett a sorsa végül ennek a karakteres épületnek? Milyen új funkciót lehetne elhelyezni benne? És végül mi épült meg e funkcióknak helyette?
Az 1998-as világkiállítás
Húsz évvel ezelőtt, ezekben a hetekben zárt a Lisszaboni Világkiállítás, aminek tematikája az óceánok védelme volt. Ehhez kapcsolódott a rendező ország bemutatója arról, hogy Vasco da Gama 500 évvel korábban, 1498-ban érte el hajójával Indiát. A portugálok Vasco da Gamma jubileumi éve kapcsán a nemzeti pavilonban mesélték el tengeri hajózásuk történetét, kitérve gyarmatosításaikra és felfedezéseikre.
A Portugál Pavilon
A nemzeti kiállítóhely megtervezésére az az Álvaro Siza kapott közvetlen megbízást, aki akkoriban a nemzetközileg legismertebb és legelismertebb építész volt Portugáliában. A belsőépítészetben Eduardo Souto de Moura,a szerkezettervezésben pedig Cecil Balmondvolt Siza munkatársa. A rendező ország pavilonja lett a világkiállítás központja, itt tervezték megtartani az ünnepségeket, fogadni a küldöttségeket, rangos vendégeket. Siza ezért két, különálló egységre bontotta a pavilont: a kiállításnak helyet adó zárt épületre, és a szabadtéri, nagy tömegű rendezvényeknek szánt, az épület előtti 50 x 70 méteres fedett-nyitott térre. A lefedésre elsősorban az erős nyári nap elleni védekezés miatt volt szükség, de szempont volt az esővédelem is, és a vasbeton baldachinnal a hely ünnepélyességét is emelni akarták.
A nagy árnyékoló lemez
A 3500 négyzetméteres terület alátámasztás nélküli lefedésére egy, a két rövid oldalán megfeszített, húzott vasbeton lemez készült. A 70 méter hosszú kötélszerkezet1 20 centiméter vastag lett annak ellenére, hogy kisebb vastagsággal is megállt volna, de a szél emelő hatása ellen szükséges volt a többlet súlyra. A pavilont méltató írások legtöbbje úgy véli, hogy a szerkezet a tervezők szándéka szerint szinte súlytalanul „száll” a tér fölött. Ezt a lebegést keltő illúziót erősíti az is, hogy a vasbeton lemez nem ér hozzá a pilonokhoz. Igen, az óriási, kötélszerkezetű vasbeton lemez rozsdamentes acélból készült, hosszirányú vasai kibújnak a betonból a végeken, és csupaszon érik el a mindkét oldalon 8-8 oszlopon álló pilon szerkezetét. Az a gesztus, hogy a vasbeton lemez nem ér össze a pilonokkal, bennem inkább azt az érzetet kelti, hogy Siza és Balmond nem akarták a pilonokkal egybeolvasztani a vasbeton lemezt, hanem egy elegáns, optikai és statikai elválasztást hoztak létre, hangsúlyozva a szerkezetet. A vasbeton lemez 20 centiméteres vastagsága sem kelti számomra a súlytalanság, a gravitáció legyőzésének illúzióját. Éppen, hogy a súlyosság érzetét kelti a 70 méter hosszú, az erőjáték miatt parabolikusan behajló formát. Ha nézem a házat, érzem a pilonok tetejére ható óriási húzóerőt, amit a súlyos vasbeton lemez kelt. Nincs talán még egy épület, mely ennyire magával ragadna, és minden műfaj között is az első sorba tenném. Ami engem lenyűgöz, az ébredő erőknek az a feszültsége, amit a struktúra nemcsak nyilvánvalóvá tesz, hanem hangsúlyoz is. Ugyanígy hat rám a védőtető és a pilonok közötti elegáns, távolságtartó kapcsolat, és az egész pavilon szűkszavú költői megformálása.
Közös mű
Cecil Balmond-ra – aki szerkezettervező mérnök, dizájner és egy kutatással foglakozó stúdió vezetője is – Sajtos István, a BME Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékének vezetője hívta fel a hallgatóság figyelmét egyik előadásában. Így jutottam el – köszönet érte – az addig számomra ismeretlen Balmond honlapjára. Ott szembesültem azzal, hogy mint szerkezettervező részt vett az 1998-as világkiállítás Siza által tervezett épületének kialakításában. Balmond a honlapján a Portugál Pavilon „drámai árnyékoló” lemezének megálmodását a magáénak vallja, ugyanakkor az épületegyüttesről szóló nagyszámú méltatás szinte egyáltalán nem említi Balmondot. Elnézve az épületegyüttes megjelenését, elmondhatjuk hogy Siza korábbi műveiből megismert, szűkszavú, egyszerűségre törekvő építészetével mutat rokonságot. Ugyanakkor a védőtető meglepő, nagyvonalú húzott szerkezete Siza munkáit tekintve előzmény nélküli, és sokkal inkább Balmond szerkezettervezői múltjára emlékeztet. A mű szempontjából mindegy is, hogy mekkora része volt Balmondnak, és mekkora Sizának a védőtető kitalálásában, megtervezésében. Maga az épület számomra nagyszerű bizonyítéka annak, hogy az olyan építészeti gondolkodás, amely az erőjáték és a (tartó)szerkezet megmutatására törekszik, valamint statikus és építész egymást megtermékenyítő együttműködésében jön létre, nagyon magas színvonalú, egyedi mű létrehozására képes.
A Portugál Pavilon utóhasznosítása
Elkerülendő a korábbi, szomszédos sevillai világkiállítás sorsát, ahol a zárás után kihasználatlanná vált a helyszín, a szervezők előre megtervezték a kiállítás épületeinek és területének utóéletét. Ennek keretében az épületek egy részét előre eladták, más részének kulturális közfunkciót szántak, a felfejlesztett terrénum szabad, beépítetlen részein lakóparkok és bevásárlóközpontok építését tervezték. A nemzeti pavilon sorsa az utóhasznosítási tervben nem volt eldöntött, szóba jött az építészeti múzeum odatelepítése is.
Valójában pedig az történt, hogy Siza pavilonjának a sorsa az a hányattatás lett, amit a szervezők elővigyázatosan megpróbáltak elkerülni: néhány időszaki kiállítástól eltekintve a pavilon üresen áll immár 20 éve. Az építészeti múzeumot más múzeumokkal közösen, a nemzetközi dízájn trendnek megfelelő épületben, a 2016-ban megnyitott MAAT-ban helyezték el. A Museum of Art, Architecture and Technology épületét Amanda Levete brit építész jegyzi. A két épület tartószerkezeti struktúrájának összehasonlítása, azok megjelenése, illetve az adott épülthez való viszonyuk kapcsán, szerintem sokatmondó.A MAAT tartószerkezete a kész épületen rejtve marad, építészeti gondolat nem utal annak felépítésére. De a kivitelezés közben készült fotón jól látszik az acél profilokból összerakott tartószerkezet, ami ez estben nem tesz mást, mint kiszolgálja a lendületes, aerodinamikai szempontokat imitáló formák alkalmazását, a felületre koncentráló, csomagolásszerű felületképzést, azt a díszletszerű építészetet, ami a legbiztosabb út a pillanatnyi népszerűség eléréséhez. Így az épület olyan lett, mint egy előkelő partiba vitt ajándék díszdoboz.
A Portugál Pavilon pedig, tartószerkezet – erőjáték – forma – anyagválasztás – köznapi használat – társadalmi funkció – pszichológia és ámulatba ejtő megjelenés nagyszerű egysége elhagyatottan áll. A maga összetettségével, kifinomult építészeti és tartószerkezeti bravúrjaival, elmélyült szemlélődésre, gondolkodásra késztetve várná a látogatókat. El kell fogadnunk, hogy egy díszdoboz nézegetése népszerűbb időtöltés, mint a meditáció.
Kubinyi György
1 Kötélszerkezetű, azaz tisztán húzott erőkkel dolgozó lefedés több is van Magyarországon, ilyen a székesfehérvári Alba Régia sportcsarnok és a pálházi fűrésztelep tetőszerkezete is.
